2013. május 30.
Az "Erkelesek szemével"
Nagy izgalommal vártuk a
kirándulás napját. Kora reggel ébredtünk, s miután bepakoltunk a buszba, s
elbúcsúztunk szüleinktől, elindultunk háromnapos utunkra. Vállaj felé vettük az
irányt, s hamarosan már a határátkelőnél voltunk. A határőrök megnézték az
igazolványunkat, szerencsére nem volt semmi gond. Az idegenvezető néni
elmondta, hogy milyen gazdag program vár ránk, s minden megállás előtt mesélt a
ránk váró nevezetességekről. E mellett egy-egy társunk is elmondta az adott
helyről készített ismertetőjét.
Először Nagykárolyban álltunk
meg, ahol megcsodálhattuk a Károlyi kastélyt, aminek egyedülállóan nagy a
díszterme. Végigjártuk a korabeli bútorokkal berendezett termeket, majd egy
helyi történész bácsi végigvezetett bennünket a város szűk, kanyargós utcáin.
Gyönyörködtünk a zsinagógában, emlékeztünk az itt született bibliafordító
Károli Gáspárra és az írónőre, Kaffka Margitra. Megnéztük az épületet, ahol Ady
Endre tanult, s egy másikat, ahol a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc dolgozott. Láttuk,
hogy 1845-ben hol ismerkedett meg Petőfi Sándor Szendrey Júliával.
Hosszú buszozás után elérkeztünk
Ady Endre szülőfalujába, Érmindszentre. Ott megtekinthettük a költő szülőházát,
ahová később egy nagyobb házat is építettek. Oda ugyan nem mehettünk be, de az
udvaron volt néhány pad, beszélgettünk, fotózkodtunk. Megkoszorúztuk az ott
álló szobrot is.
Ismét sokat utaztunk, hogy Zilah
városába érjünk. Amint kiszálltunk a buszból, cseperegni kezdett az eső. Elindultunk
Ady gimnáziumához, a Wesselényi Református Kollégiumhoz, de csak kívülről
nézhettük meg. Az idegenvezetőnk mondott ismertetőt e épület történelméről. A
főtéren állt Wesselényi Miklós szobra, amely azt a pillanatot örökítette meg,
amikor a báró felszabadítja a jobbágyait.
Körülbelül 80 kilométer buszozást
és pihenést követően megérkeztünk Kolozsvárra, ahol hosszú sétára indultunk a
városban. Éva néni vezetett minket körbe. Először a főtér nevezetességeit és
annak környékét mutatta be nekünk. Ellátogattunk Mátyás király és Bocskai
István szülőházához. Megnéztük Mátyás király szobrát is, csodálattal és
megilletődve léptünk be a Szent Mihály templomba, ahol annak idején Mátyás
királyt is megkeresztelték. Láttuk a magyar egyetemet, a Kolozsvári testvérek
alkotását, a Sárkányölő Szent György szobrát. Utazásunkat a Házsongárdi
temetőben folytattuk, ahol Apáczai Csere János, Kós Károly és Reményik Sándor
sírjára helyeztünk koszorút. Egy társunk a költő egy versét is felolvasta.
Fáradtan, de friss élményekkel
gazdagodva foglaltuk el a szállásunkat, ahol már várt bennünket a meleg, finom
vacsora.
Polgári Marianna, Czirják Petra
"Vasváris" visszaemlékezésben
Kora
reggel léptük át a határt Vállajnál.
Elsőként
Nagykárolyban álltunk meg, ahol fölkerestük a város legfontosabb történelmi és
irodalmi nevezetességeit. A Károlyi-kastély megtekintése után a hangulatos
belvárost ismertük meg. Sétánk során megnéztük a ma már nem működő Zsinagógát,
a református templomot, Károli Gáspár szobrát, az Aranyszarvas fogadót, ahol
Petőfi megismerte Szendrey Júliát, a régi megyeházát, ahol Kölcsey jegyzőként
dolgozott, a középiskolát, ahol Ady az első négy évfolyamot végezte, valamint
fölkerestük Kaffka Margit írónő szülőházát.
Következő
állomásunk Érmindszent, Ady szülőháza volt. Sajnos bemenni nem tudtunk, de
legalább kívülről láttuk azt az egyszerű környezetet, ahol nagy költőnk
meglátta a napvilágot. Itt megkoszorúztuk Ady szobrát.
Zilah
felé haladva Sződemeterre, Kölcsey szülőhelyére tettünk képzeletbeli
látogatást, társunk, Horváth Vivien ismertetőjének a segítségével. Zilahon,
ahol hirtelen „leszakadt az ég”, megnéztük Ady gimnáziumát, valamint Fadrusz
János gyönyörű szobrát, amely Wesselényi Miklóst és a hozzá könyörgő jobbágyot
ábrázolja.
Végül
Kolozsvárra vettük az irányt. A történelmi és irodalmi emlékekben bővelkedő
városban megcsodáltuk a Szent Mihály templomot a keresztelőkúttal, melyben
Mátyást is megkeresztelték. A templom melletti téren megnéztük Mátyás hatalmas
lovas szobrát, valamint a belváros további nevezetességeit: Mátyás és Bocskai
István szülőházát, a régi városházát. Sétáltunk Kolozsvár legrégebbi utcáján, a
Farkas utcán, ott megálltunk a templom előtt, láthattuk az óvár falmaradványait,
s a Kolozsvári testvérek XIV. századi Szent György-szobrát. Ez Európa első
teljes alakos bronz lovas szobra.
A Házsongárdi temetőben fölkerestük Kós Károly (építész, polihisztor), Reményik
Sándor (költő) és Apáczai Csere János (író) síremlékét, és koszorút, valamint
szalagot helyeztünk el.
A
késő esti órákban érkeztünk szálláshelyünkre.
Éliás Kristóf és Nyilas Gábor
