A kirándulás második napja

2013. május 31.

Az "Erkelesek szemével"  

Reggel kissé fáradtan, de nagy kíváncsisággal ébredtünk, vajon ma milyen csodák várnak reánk?
Mezőségi utunk mai első állomása Válaszút volt. E fura nevű településen áll a Bánffy család kastélya, melyet megcsodálhattunk. Itt született Vass Albert, akire egy versével emlékeztünk, amelyet egy "vasváris" társunk mondott el. Itt a Kallós Alapítvány színekben gazdag kiállítását is megnéztük, a tárlatvezetőtől sok mindent megtudtunk e vidék népművészetéről. A múzeum minden darabját Kallós Zoltán gyűjtötte össze, akivel személyesen is találkoztunk. Ő minden egyes darabról tudja, hogy honnan származik.

Rövid buszozás után Bonchidára érkeztünk. Itt áll a Bánffy család kastélya, amelyben a reneszánsz, barokk és a romantikus jegyek ötvöződnek. Az építménynek már csak a maradványait tekintettük meg, de folynak javító munkálatok. Így is láttuk, hogy méltán nevezik e kastélyt az „erdélyi versaillesnek”.

Kis idő után elindultunk piknikező helyet keresni. Megtaláltuk a megfelelő helyet, Szentbenedek határában, egy gyönyörű réten, ahol egy többszázéves kastély megmaradt romjai mellett terítettek meg idegenvezetőink. A piknik nagyon jól sikerült, sok-sok finomság várt ránk, s egy rövid szaladgálásra is maradt időnk.

Következő megállónk Szamosújvár volt. A város főterén található a barokk örmény templom. A benti látvány teljesen lenyűgözött bennünket. A várbörtön temetőjében meglátogattuk Rózsa Sándor sírját és megkoszorúztuk. Sok mindent megtudtunk a híres betyárról. A második napon velünk utazott Zoli bácsi, aki egy 72 éves történelemtanár, nagyon sok érdekes dolgot mesélt nekünk egész nap.

Innen Magyardécsére indultunk tovább. A pici, 98 %-ban magyarok lakta falu Újfehértó testvértelepülése. Itt nagy szeretettel fogadtak bennünket tanárok, diákok egyaránt.

Betekintettünk a helyi iskolába, és megnézhettük a tantermeket és az iskola múzeumi részét. Amikor végignéztünk mindent, a kultúrházba invitáltak bennünket. A helyi gyerekek műsorral kedveskedtek, egy kislány egy helyi népmesét mondott el, s egy népdalt is megtanítottak nekünk. A falu egyik idős lakója bemutatta a falu történetét. Eztán átmentünk a református templomba, ahol a lelkész bácsi köszöntött bennünket. A templom mellett áll a székely huszár szobra, ahol a trianoni béke aláírásának napjáról, a nemzeti összetartozás napjáról emlékeztünk meg verssel, prózával, koszorúzással, a Himnusz eléneklésével. Ezt követően visszatértünk a kultúrházba, ahol ismerkedtünk a décsei fiatalokkal, táncoltunk, játszottunk. Még egy helyi néni is megérkezett, aki egy gyönyörű, szívhez szóló balladát adott elő. A közös élményeknek köszönhetően hamar eltelt az idő, de indulnunk kellet vissza Kolozsvárra, ahol ezen az estén is finom vacsora várt minket.

Simoncsik Petra

"Vasváris" visszaemlékezésben  

Első úti célunk Válaszút volt. Ott megnéztük Wass Albert szülőházát, az egykori Bánffy-kastélyt. Szerencsénk volt, így a kastély udvarára is bejutottunk, ahol Wass Albertre emlékeztünk. Petics Soma és Veres Dávid bemutatta az emigrációban elhunyt költő egy-egy versét. Ugyanitt a Kallós Alapítvány iskolájába látogattunk el, és megtekintettük az egyedülálló Kallós-gyűjteményt. Majd Kallós Zoli bácsi, a kiállítás megálmodója – idős kora ellenére – üdvözölt minket, és köszönetünk jeléül átadtuk neki ajándékunkat.

Válaszútról Bonchidára tartottunk. Bonchidán áll a Bánffy család kastélya, amelyet erdélyi Versailles-ként emlegetnek.

Szamosújváron megnéztük a barokk stílusú örmény katolikus templomot, majd a várbörtön temetőjében – egykor rabtemető volt – megkoszorúztuk Rózsa Sándor sírját.

Az ebédet Szentbenedeken a Kornis-kastély kertjében fogyasztottuk el. A kastélynak sajnos csak romjai láthatók, de az egykori szökőkutat és az unikornist még megcsodálhattuk.

Délután érkeztünk Magyardécsére, a testvértelepülésünkre. Meleg fogadtatásban volt részünk, a híres décsei cseresznyével, bodzaszörppel és finom kaláccsal kínáltak minket, sőt műsorral is készültek nekünk.

A helyi pedagógusok vezetésével megnéztük az iskolát és a református templomot, ahol a lelkész üdvözölt minket, majd rövid ünnepi műsor keretében megkoszorúztuk a székely huszár szobrát.

Sok időt sajnos nem tudtunk itt tölteni, de azért egy kis közös beszélgetésre, játékra és táncra volt lehetőségünk a helyi iskola tanulóival.

Este pedig visszatértünk a szállásra.

Éliás Bence és Huri Patrik